ma, amikor a nyomdai (a)lapismeretek óráról elzavartak egy kétperces vizsgát követően, mert ezalkalomból mindössze ketten, azaz 2-en, szóval csak a lány, meg a másik lány, azaz én jelentünk meg, akkor elhatároztam, hogy terápiás jelleggel tényleg létrehozok egy blogot, amibe minden nap csak egyetlen egy mondat kerül, ám az csak-és-kizárólag pozitív lehet.
az első bejegyzés ez lesz:
1) a lógós csoptársaimnak köszönhetően, Zh helyett, két alapkérdésre válaszolva vizsgáztam ma, frankóra
na csak érjek haza!
Kérek konkrét javaslatokat, hogy mi legyen a neve a blognak!
Én még gyűjtöm az ideákat, de eddig csak a "boldogblog" jutott eszembe...
Na, hajrááááá!
én pedig most balra el, arra van az előadó
most nyilván leszünk vagy hárman
egyetemezhehehe
2009. november 6., péntek
2009. november 4., szerda
az órásmester
annyira úriember volt, hogy az már ijesztő. meg is voltam tőle illetődve, mint a hamismézraktárba tévedt méhecske...
2009. október 29., csütörtök
menőjenő
...az alig 25 éves kisfiú, már akkor majd ki néz a kabátomból, amikor belépek az étterembe. az étterembe, ahol ő úgy viselkedik, mintha a Skót és Joe bácsi füstös, de azért szeretem kocsmájába lennénk.
bőrnadrágos - nemhosszú - lábát kiteszi oldalra, majd az arra járó pincérkislányt a szoknyája szélénél fogja magához húzza. az csap egyet a kezére, nincs félmosoly se, nem tetszik neki a menőfijú.
a menőfijú, gondolatban már velem is előkapatja a szénhordólapátot, amikor üvöltve telefonál a focista, aztán valami ugyancsak nagyothalló cimborájának, aki bizony nem tudja róla, hogy ő iksz éve zenél. faszacimbora. nemiscimbora. akkor meg talán nem is kéne ordítva hívnia. de tudom, én vagyok a helikopter: minek megyek ebédelni, például?!
az már csak tetézte a ritmuszavaromat, hogy néha hátra-hátrakukkantott a válla fölött: nyilván félt, hogy túlságosan elmerülök, a magammal vitt hárompercessel (egyik interjúalanyom így hívta a lapot, amiben vele is megjelent egy cikk és még csak nem is ordíthattam, hogy nincs igaza, mert igaza van. A picsába!).
hülyegyerekre direkt fel se nézek, pedig nem tudom nem hallani, hogy a nemisérdeklődő pincérlánynak elkezdi mesélni a legutóbbi fergetegpartis emlékeit, aztán szintén visítva, hogy mindenki hallja, megkérdezi mennyibe került egy kétdecis kóla (itt azé már kiestem egy rejtettröhögésnyire az újságomból) majd rendel egyet, fussa rá, gondolom...
a szivárványlevest, meg a fetásbékönösjércét olyan gyorsan belapátoltam, mintha valaki stopperral mérte volna a fejem fölött a rekordiőmet, aztán elhúztam a fészkesbe, mielőtt D.-t kell hívni, hogy küldje azt a talicska aprómajmot, amivel ezt a jassz-vagyok-ide-figyeljetek-csajok-fijút szájba...
ejnye bé! ;)
bőrnadrágos - nemhosszú - lábát kiteszi oldalra, majd az arra járó pincérkislányt a szoknyája szélénél fogja magához húzza. az csap egyet a kezére, nincs félmosoly se, nem tetszik neki a menőfijú.
a menőfijú, gondolatban már velem is előkapatja a szénhordólapátot, amikor üvöltve telefonál a focista, aztán valami ugyancsak nagyothalló cimborájának, aki bizony nem tudja róla, hogy ő iksz éve zenél. faszacimbora. nemiscimbora. akkor meg talán nem is kéne ordítva hívnia. de tudom, én vagyok a helikopter: minek megyek ebédelni, például?!
az már csak tetézte a ritmuszavaromat, hogy néha hátra-hátrakukkantott a válla fölött: nyilván félt, hogy túlságosan elmerülök, a magammal vitt hárompercessel (egyik interjúalanyom így hívta a lapot, amiben vele is megjelent egy cikk és még csak nem is ordíthattam, hogy nincs igaza, mert igaza van. A picsába!).
hülyegyerekre direkt fel se nézek, pedig nem tudom nem hallani, hogy a nemisérdeklődő pincérlánynak elkezdi mesélni a legutóbbi fergetegpartis emlékeit, aztán szintén visítva, hogy mindenki hallja, megkérdezi mennyibe került egy kétdecis kóla (itt azé már kiestem egy rejtettröhögésnyire az újságomból) majd rendel egyet, fussa rá, gondolom...
a szivárványlevest, meg a fetásbékönösjércét olyan gyorsan belapátoltam, mintha valaki stopperral mérte volna a fejem fölött a rekordiőmet, aztán elhúztam a fészkesbe, mielőtt D.-t kell hívni, hogy küldje azt a talicska aprómajmot, amivel ezt a jassz-vagyok-ide-figyeljetek-csajok-fijút szájba...
ejnye bé! ;)
2009. október 25., vasárnap
2009. október 21., szerda
így maradtam meg neked...
a testületi ülés konkrétan már elkezdődőtt, amikor meglátott és odakurjantott: Te meg a Republicos csaj vagy, ugye?!
***igen, az voltam/vagyok, 2008, Kiskőrös ***
Pingi! Te tudod! Sőt, ezt csak Te tudod! :)
eddig azon soha nem gondolkodtam, hogy az emberek, akiket futólag megismerek, hogyan táraznak be az agyukba... hát néha így...
2009. október 20., kedd
a mi cseh-magyar valóságátmenetünk
Kockakonyhaasztal. Teával, tányérral, sörrel, meg hamutállal, meg a könyökünkkel...
Vallunk. Ritkán vallunk, de akkor nagyon. Akkor törik a minden belül, zúdul kifelé az igaz, önti el a Jólvagyok, dehogyvagyokjólbazzmeg-érzés a lábak szárát is. nincs menekülési útvonal. minek?! magad elől minek? ez vagy te is. önző? az! gyáva? az! a kimondott szó erőre kap. a kikövezett útról letér a gondolat. szörnyű dzsungelbe csalogat. alighogy kimásztál onnan.
Kányha. Cső nélkül. Szekrény. Zaj nélkül. Egyik ajtaját se nyitja ki semmi...
Nincs mit nem érteni. Nincs mit eltitkolni. Előle? Előle minek?! Kell, hogy legyen egy ember. Muszáj. Egy. Egy, akit szívből és akinek lehet. Aki olykor porrá zúz, de ugyanazzal a kézzel, ugyanazzal a lendülettel aztán felemel.
Néz be a sötét az ablakon. A tűzhelyről folyik le a gözölgő fájdalom...
Ülünk a valóság küszöbén. Üvölt belül egy sakál, hogy ne marcangold magad és ne tépj szét mást. De a szóáradat nem apad, a gondolatfonál vége messzire elgurult. hová menekülhetnél, ha nincs hova? Altatható a gond, a gondolat, de reggel újra ébred, fáradtan vacog melletted amikor a fogkefe végét rángatod... és elkísér egész napos utadon...
Mozdulatlan üveghegyek... Bár ott lennénk, valahol egy mesében...
Remény kell. Meg elfoglaltság. Aztán jön valami, mert valami mindig jön, ami újat hoz. Nem véletlenül, hanem mert eleve elrendeltetett. Hozza a választ is, pedig még rendes kérdéseid sincsenek...
De, ha magad elé nézel, és látsz két összekulcsolt kezet, az talán jel... Felkiáltójel. Nem pedig kérdőjel...
Vallunk. Ritkán vallunk, de akkor nagyon. Akkor törik a minden belül, zúdul kifelé az igaz, önti el a Jólvagyok, dehogyvagyokjólbazzmeg-érzés a lábak szárát is. nincs menekülési útvonal. minek?! magad elől minek? ez vagy te is. önző? az! gyáva? az! a kimondott szó erőre kap. a kikövezett útról letér a gondolat. szörnyű dzsungelbe csalogat. alighogy kimásztál onnan.
Kányha. Cső nélkül. Szekrény. Zaj nélkül. Egyik ajtaját se nyitja ki semmi...
Nincs mit nem érteni. Nincs mit eltitkolni. Előle? Előle minek?! Kell, hogy legyen egy ember. Muszáj. Egy. Egy, akit szívből és akinek lehet. Aki olykor porrá zúz, de ugyanazzal a kézzel, ugyanazzal a lendülettel aztán felemel.
Néz be a sötét az ablakon. A tűzhelyről folyik le a gözölgő fájdalom...
Ülünk a valóság küszöbén. Üvölt belül egy sakál, hogy ne marcangold magad és ne tépj szét mást. De a szóáradat nem apad, a gondolatfonál vége messzire elgurult. hová menekülhetnél, ha nincs hova? Altatható a gond, a gondolat, de reggel újra ébred, fáradtan vacog melletted amikor a fogkefe végét rángatod... és elkísér egész napos utadon...
Mozdulatlan üveghegyek... Bár ott lennénk, valahol egy mesében...
Remény kell. Meg elfoglaltság. Aztán jön valami, mert valami mindig jön, ami újat hoz. Nem véletlenül, hanem mert eleve elrendeltetett. Hozza a választ is, pedig még rendes kérdéseid sincsenek...
De, ha magad elé nézel, és látsz két összekulcsolt kezet, az talán jel... Felkiáltójel. Nem pedig kérdőjel...
2009. október 18., vasárnap
most talált
Itt a a vége, fuss el végre
Ahogy rám nevetsz nekem az volt fontos nem a kinézeted.
Hogy rám nézel, egy pillanat de máris megigézel.
Az érzelem mi legbelül van, nem a mellemen
Én éreztem, tudod más nem kellett volna többé nekem.
Neked a rózsaszín kell
a tömeglány,
nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
ha tudod jól hát mért nem hagysz már el?!
A jó fiút a fehér lovon kérhetem, te csak tönkre teszed az teljesen életem,
nem én vagyok a lány aki neked kell!
Sírtam én hogy te mást bámultál így rúgtál belém. Álmodban, mással mászkáltál oly boldogan.
A vasalt haj nem kell, se ezüst póló csillogó kövekkel,
én más vagyok,
nekem a lazaság számít nem a tűsarok.
Neked a rózsaszín kell
a tömeglány,
nem én vagyok a lány ott benn a fejedben,
nem én vagyok a tucat és az eszetlen,
ha tudod jól hát mért nem hagysz már el?!
A jó fiút a fehér lovon kérhetem,
te csak tönkre teszed az teljesen életem,
nem én vagyok a lány..
A mesékben harcol értem a hercegem, de te csak játszottál, én elhittem neked..
Nem én vagyok a lány ott benn a fejedben
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen.
Rájöttem, és már én hagytalak el.
háhá
Kőből van a szíved, nagyot tévedtem mikor elhittem hogy te lehetsz a végzetem. Nem te vagy már az aki nekem kell
(Itt a vége fuss el végre...)
Nem nem nem tűnj már el!
tűnj már el!
tűnj már el!
nem nem nem
tűnj már el
nem nem nem
tűnj már el
tűnj már el
Delete...
ma, amikor megkaptam az iwiw-en a kétszáztizenkettedik, Ha nem küldöd tovább, 7 évig szerencsétlenség következik a párkapcsolatodban! felkiáltással végződő körmailt, akkor jöttem rá, hogy b@sszameg, hát ez a baj...
2009. október 15., csütörtök
2009. október 13., kedd
macskabajszát a cicusnak!
ha az egyszerű, mindennapi vízbevitel kivezetése, azaz a pisilés folytonfolyást szinte eufóriát okoz, és az első öt percben sikerült elhessegetni a gondolatot, hogy nem több ez csak némi szexmánia, akkor nem árt orvoshoz fordulni, mert egyrészt baromi fárasztó minden egyes alkalommal féligkielégülést érezni, másrészt meg ezt jobb helyeken felfázásnak hívják. hogy a macskabajszát neki!
az ilyenekről meg nem tud nem eszembe jutni Márai írása, az Arról, hogy megcsaljuk az orvost
„Valahányszor orvoshoz mentem, nem tudtam szabadulni a kínos és megalázó érzéstől, hogy megcsalom a derék embert, aki mestersége és emberismerete szerint, aggályosan és gondosan, de teljesen reménytelenül foglalkozik velem. Mert mindaz, amit ajánlhatott - az orvosságok, különféle gyógymódok, víz vagy sugár, porok és folyadékok -, talán gyógyította vesém, májam vagy szívem, de nem gyógyíthatta azt, ami a betegség egyetlen oka: életmódom, mely jellememből, alaptermészetemből és hajlamaimból következik. Ezért, komolyan és udvariasan, legjobb tudásunk szerint, de mindig megcsaltuk egymást, az orvos és a beteg. Életmódokat nem lehet gyógyítani, s megváltoztatni is csak ideiglenesen lehet.
Ezért gondoskodik a természet, bölcsen, a betegségekről: mert a legtöbb ember csak a nyavalya kényszerű vesztegzárában piheni ki időlegesen szenvedélyeit. "Il est quelque fois saine d'etre malade!" - mondotta egy francia. A legtöbb ember elpusztulna negyvenöt éves korában, ha nem pihenne meg közben néhány hétre a betegágyban. ”
az ilyenekről meg nem tud nem eszembe jutni Márai írása, az Arról, hogy megcsaljuk az orvost
„Valahányszor orvoshoz mentem, nem tudtam szabadulni a kínos és megalázó érzéstől, hogy megcsalom a derék embert, aki mestersége és emberismerete szerint, aggályosan és gondosan, de teljesen reménytelenül foglalkozik velem. Mert mindaz, amit ajánlhatott - az orvosságok, különféle gyógymódok, víz vagy sugár, porok és folyadékok -, talán gyógyította vesém, májam vagy szívem, de nem gyógyíthatta azt, ami a betegség egyetlen oka: életmódom, mely jellememből, alaptermészetemből és hajlamaimból következik. Ezért, komolyan és udvariasan, legjobb tudásunk szerint, de mindig megcsaltuk egymást, az orvos és a beteg. Életmódokat nem lehet gyógyítani, s megváltoztatni is csak ideiglenesen lehet.
Ezért gondoskodik a természet, bölcsen, a betegségekről: mert a legtöbb ember csak a nyavalya kényszerű vesztegzárában piheni ki időlegesen szenvedélyeit. "Il est quelque fois saine d'etre malade!" - mondotta egy francia. A legtöbb ember elpusztulna negyvenöt éves korában, ha nem pihenne meg közben néhány hétre a betegágyban. ”
Grecsót látni és meghalni? Azt azért nem...
De Grecsó Krisztiántól hallani azt a tárcáját, amit a legjobban szeretek, amiből folyton idézek itt is, az több, mint fantasztikus, és semmiképpen sem lehet véletlen, mert olyan nincs. Számomra nincs.
Minden találkozás és történés ok és okozat. Nincs de és nincs mert csak, mert véletlen sincs.
Arról inkább nagyokat hallgatok, hogy hogy kerültem a Magyar Író Akadémia szombati előadására...
De arról nem tudok, mitöbb nem is akarok hallgatni, hogy micsoda élmény volt ott ülni tőle hat méterre és miként hatott rám az, amikor jó néhány másik közül épp ezt a tárcát választotta ki előadásának levezetéseképpen. Még most is futkározik a hátamon a hideg...
Köszi Oxi! Köszi élet nevű játék!
Minden találkozás és történés ok és okozat. Nincs de és nincs mert csak, mert véletlen sincs.
Arról inkább nagyokat hallgatok, hogy hogy kerültem a Magyar Író Akadémia szombati előadására...
De arról nem tudok, mitöbb nem is akarok hallgatni, hogy micsoda élmény volt ott ülni tőle hat méterre és miként hatott rám az, amikor jó néhány másik közül épp ezt a tárcát választotta ki előadásának levezetéseképpen. Még most is futkározik a hátamon a hideg...
Köszi Oxi! Köszi élet nevű játék!
2009. október 9., péntek
kopogni smafu
épp a negyedik fázisnál tartok leül-pisi-törlés-feláll-de még félig pucér, amikor sovány malac vágtába beront és feltépi a wécéajtót a hirtelenszőke picsa.
meredten állok, a hangszálaim felmondtak, egy kurva szó nem jön ki a számon. a picsa a cicusra néz, aztán a szemembe, majd megint a cicusra és minden „hú-a-francba-bocs-mán” nélkül rámvágja az ajtót.
mi a f@szt csinált volna? elvégre egy egyetemen vagyunk...
meredten állok, a hangszálaim felmondtak, egy kurva szó nem jön ki a számon. a picsa a cicusra néz, aztán a szemembe, majd megint a cicusra és minden „hú-a-francba-bocs-mán” nélkül rámvágja az ajtót.
mi a f@szt csinált volna? elvégre egy egyetemen vagyunk...
2009. október 7., szerda
részlet egy át nem adott levélből
szeretnék Veled...
egyszerre ébredni, amikor besütnek az első hajnali napsugarak; faleveleket rúgdosni; morcogni, mert hideg van; letörni a kiflid végét, felolvasni egy részt abból, amit épp olvasok; nevetni az újság hátulján lévő vicceken; kézenfogva sétálni, hol összefűzött ujjakkal, hol csak úgy, ahogy a kisgyerek süllyeszti édesanyja kezébe a kezét; kiszökni egy moziból; úgy dönteni, hogy ma mégsem kelünk ki az ágyból; megsimogatni egy gyönyörű szőke kicsi lány haját; százast adni az aluljáróban kéregetőnek; hógólyózni; Karácsony éjjel belesni mások ablakán. Virágot szedni; verset olvasni; pizzát rendelni és hidegen megenni; szerelmeskedni vacsora helyett; fűben feküdni; hulló csillagokat számolni és nem kívánni semmit. (...)
Ordíttatni a Norah Jonest, együtt énekelni a Cseh Tamás, a Kispál, meg a Presser dalokat; hajót hajtogatni, cipőt próbálni; hajnalig borozni; gyors csókot váltani tiltott helyeken; fogast szögelni; mezítláb táncolni; gyertyafénynél hallgatni a tomboló vihart, a Száz év magánnyal kitámasztani a nyikorgó ajtót; befogadni egy kismacskát; rejtvényt fejteni; fotózni a naplementét; elmesélni, hogy mi volt a jelünk az oviban, gesztenyét gyűjteni, tollasozni; felfedezni elhagyott romos házakat; pálinkával hangolni az estére egy kegyetlen rossz nap után; ráncigálni egymásról a kockás plédet...(...)
egyszerre ébredni, amikor besütnek az első hajnali napsugarak; faleveleket rúgdosni; morcogni, mert hideg van; letörni a kiflid végét, felolvasni egy részt abból, amit épp olvasok; nevetni az újság hátulján lévő vicceken; kézenfogva sétálni, hol összefűzött ujjakkal, hol csak úgy, ahogy a kisgyerek süllyeszti édesanyja kezébe a kezét; kiszökni egy moziból; úgy dönteni, hogy ma mégsem kelünk ki az ágyból; megsimogatni egy gyönyörű szőke kicsi lány haját; százast adni az aluljáróban kéregetőnek; hógólyózni; Karácsony éjjel belesni mások ablakán. Virágot szedni; verset olvasni; pizzát rendelni és hidegen megenni; szerelmeskedni vacsora helyett; fűben feküdni; hulló csillagokat számolni és nem kívánni semmit. (...)
Ordíttatni a Norah Jonest, együtt énekelni a Cseh Tamás, a Kispál, meg a Presser dalokat; hajót hajtogatni, cipőt próbálni; hajnalig borozni; gyors csókot váltani tiltott helyeken; fogast szögelni; mezítláb táncolni; gyertyafénynél hallgatni a tomboló vihart, a Száz év magánnyal kitámasztani a nyikorgó ajtót; befogadni egy kismacskát; rejtvényt fejteni; fotózni a naplementét; elmesélni, hogy mi volt a jelünk az oviban, gesztenyét gyűjteni, tollasozni; felfedezni elhagyott romos házakat; pálinkával hangolni az estére egy kegyetlen rossz nap után; ráncigálni egymásról a kockás plédet...(...)
napi megállapítások
ja, és vannak kisistenek, akik függetlenül minden rájuk ruházott feladattól és tisztségtől egyszerűek, mint a százas szög...
túlzásszámítás
ha az egy kilométerre jutó mezőgazdasági gépek száma minimum egy. akkor a 30 kilométerre jutó traktorok száma, ha az előző mondatot némi túlzással kezeljük, akkor is minimum 10. így a 35 perces út a munkahelyemre megduplázódik, ahogyan a gondolkodásra jutó idő is...
nem kéne...:S
...nem szeretem a traktorokat, na
nem kéne...:S
...nem szeretem a traktorokat, na
2009. október 6., kedd
majd...
* majd, ha jó leszek (vagy az már sose?) írok ide arról, hogy miért szakad meg- és szét a szívem
* majd, ha jó leszek írok ide arról, hogy miként váltam online szerkesztőből újságíróvá és, hogy mit jelent ez nekem
* majd, ha jó leszek írok ide arról is, hogy milyen volt T.-nél és D.-nél, mert fantasztikus
meg ilyenek
de most se időm, se lelki erőm
* majd, ha jó leszek írok ide arról, hogy miként váltam online szerkesztőből újságíróvá és, hogy mit jelent ez nekem
* majd, ha jó leszek írok ide arról is, hogy milyen volt T.-nél és D.-nél, mert fantasztikus
meg ilyenek
de most se időm, se lelki erőm
2009. október 4., vasárnap
2009. október 1., csütörtök
az élet napos oldala
Ezt K-tól, egy fantasztikus blogszerzőtől, kaptam.
A blognak már a címe is... szeretnikell.freeblog.hu
Köszönöm!!!
nem igaz, hogy másra se jó...
Gutta cavat lapidem...
...és gyönyörű köveket varázsol a kavicsokból...
...és gyönyörű köveket varázsol a kavicsokból...
2009. szeptember 30., szerda
mielőtt az őrületbe kergetődnék
„Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, (...) kell valami, ami egyszerű és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását - nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerű és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerűsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti.”
(Stephen King)
(Stephen King)
2009. szeptember 28., hétfő
Hála, büszkeség, nincs balítélet!
Köszönet K.-nak, aki a láthatatlant és a kimondatlant is érzi és egy verssel örvendeztetett meg.
Köszönet Bóbitának, aki tudja, hogy szerelmes vagyok minden gyönyörű kilincsbe és kandelláberbe.
Köszönet Oximoronnak, aki mindig gondol rám, akkor is, ha nem.
Köszönet azoknak is, akik nem így, hanem kicsit másképp, de vannak nekem!
Köszönet Bóbitának, aki tudja, hogy szerelmes vagyok minden gyönyörű kilincsbe és kandelláberbe.
Köszönet Oximoronnak, aki mindig gondol rám, akkor is, ha nem.
Köszönet azoknak is, akik nem így, hanem kicsit másképp, de vannak nekem!
...
szétcsúszva
- pedig kéne szólni a buszsofőrbácsiról, akivel (akinek a lépcsőjén) másikegyetemista koromban sokat utaztam és minimum 3 éve nem láttam, és amikor mostpénteken leszálltam a buszról majd elköszöntem tőle, akkor homlokoncsókolt puszilt, mert csak így tudta kifejezni-levezetni a meglepetés okozta feszkót, az örömöt, átadni a szeretetet, ami hirtelen elöntötte az ő lelkét - szépavilág1
- pedig kéne szólni arról, hogy a pragmatika tanár inkább nem hányt le bennünket, hanem elküldött három órával az óra valós vége előtt, és hogy ennek örömére megvettem és már szinte ki is olvastam a Macskaregényt, amit egy hülyenagy-utálomőket bevásárlóközpont előtti padon kezdtem el olvasni a finom vénasszonyos napsütésben - szépavilág2
- pedigkéne lehetne szólni arról, hogy a női kvótáról szóló, szerintem (magánéletileg való teljes fejtetőreállás miatt (is)) minősíthetetlenül szar írásomat a 168 órának és a Mancsnak is író dr. Hírszerk tanár az egekig magasztalta (szeretném én látni a többit!) - deazért szépavilág3
- viszont az Édesapám egyre elkeseredetebb és egyre rosszabbul van
- viszont az Édesanyám - aki soha nem élt az Édesapámmal (SAJNOS!) - totál szelepes
- viszont a totális életforduló - magán/munkaszféra elemeimre bont (és remélhetőleg újraépít)
- most viszont érzem, ahogy az agyamba tódul a vér,
ahogy remeg a lábam, amikor vezetek,
amikor minden ok nélkül begörcsöl az alhasam,
amikor rámtör a bőgés, mert azt mondja az Apu, hogy ez még azért nem tragédia...
- úgy még sose volt, hogy sehogy ne lett volna... tudoméncsakmost...
- pedig kéne szólni a buszsofőrbácsiról, akivel (akinek a lépcsőjén) másikegyetemista koromban sokat utaztam és minimum 3 éve nem láttam, és amikor mostpénteken leszálltam a buszról majd elköszöntem tőle, akkor homlokon
- pedig kéne szólni arról, hogy a pragmatika tanár inkább nem hányt le bennünket, hanem elküldött három órával az óra valós vége előtt, és hogy ennek örömére megvettem és már szinte ki is olvastam a Macskaregényt, amit egy hülyenagy-utálomőket bevásárlóközpont előtti padon kezdtem el olvasni a finom vénasszonyos napsütésben - szépavilág2
- pedig
- viszont az Édesapám egyre elkeseredetebb és egyre rosszabbul van
- viszont az Édesanyám - aki soha nem élt az Édesapámmal (SAJNOS!) - totál szelepes
- viszont a totális életforduló - magán/munkaszféra elemeimre bont (és remélhetőleg újraépít)
- most viszont érzem, ahogy az agyamba tódul a vér,
ahogy remeg a lábam, amikor vezetek,
amikor minden ok nélkül begörcsöl az alhasam,
amikor rámtör a bőgés, mert azt mondja az Apu, hogy ez még azért nem tragédia...
- úgy még sose volt, hogy sehogy ne lett volna... tudoméncsakmost...
2009. szeptember 24., csütörtök
:))
bé üzenete (15:54):
iwiw-en bent van az ismerőseim között
nem 20 éves
hanem 40
mondjuk 20 már én se vagyok
csak valamiért folyton azt gondolom :))
A. üzenete (15:54):
és akkor mi van?
a mi korunkban, drágám, ez már nem korkülönbség
iwiw-en bent van az ismerőseim között
nem 20 éves
hanem 40
mondjuk 20 már én se vagyok
csak valamiért folyton azt gondolom :))
A. üzenete (15:54):
és akkor mi van?
a mi korunkban, drágám, ez már nem korkülönbség
2009. szeptember 23., szerda
Momentán...
Nőci kalapüzlet. Nő nézelődik. Odamegy az eladó.
- Segíthetek?
- Kalapot szeretnék.
- Momentán mire gonol?
- Momentán egy együttlétre, de kalapot szeretnék.
- Segíthetek?
- Kalapot szeretnék.
- Momentán mire gonol?
- Momentán egy együttlétre, de kalapot szeretnék.
Me-nek! Akinek köszönet a máért, meg a vagy-ért
„Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.”
Fodor Ákos: Summa
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.”
Fodor Ákos: Summa
2009. szeptember 22., kedd
ennek a napnak vége, ugyanilyen nem lesz még egy, esetleg hasonló...
csak ülni a kádban, a zuhanyrózsát fogva a fejem fölé és hagyni, hogy a könnycseppek épp olyan iramban gurgulázzanak végig a lábszáramon, mint amilyen végtelen jégcsapokat szeretnek össze az ázott tincseimből a vízcseppek...
2009. szeptember 20., vasárnap
Legyen annak a napnak a baja...
„Ne visszafelé gondolkodj! Rosszul csináltad? Nem rossz szándékkal tetted, nyilván. Rájöttél dolgokra, ez elég. Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, hanem előre figyelni. Arra, hogy most mit teszel. Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre. De hogy befelé figyelsz, az jó jel. Ne ijedj meg tőle! Változást hoz, és a változásban van a jövő. Minden napnak a maga terhét nézd!”
/Schäffer Erzsébet/
/Schäffer Erzsébet/
Meg kell tenni...
„Akkor, ott az út szélén még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember.
Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű barátok akiknek megőrzi fontos mondataikat.”
/Schäffer Erzsébet/
Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű barátok akiknek megőrzi fontos mondataikat.”
/Schäffer Erzsébet/
2009. szeptember 18., péntek
(rész)meztelenség
amikor a vállalat öltönyös vezérigazgatója és a hazafelé tartó, már átöltözött repperruhás portás egymás mellett pisil a piszorárba, ott kialakul valamiféle intim viszony?
2009. szeptember 17., csütörtök
szissz
" a kutya akkor is szeret, ha nem adsz neki semmit. nem kérdezi, hol voltál, mint az ember, hanem örül neked, ha megjössz"
váltás
...hogy lezárul az onlineos időszak és egy egészen más, ám rég vágyott világ kapui tárulnak ki előttem, arról majd később...
2009. szeptember 16., szerda
...
„A távollét csökkenti a középszerű szenvedélyeket, de növeli a nagyokat, mint ahogy a szél is eloltja a gyertyát, de lángra lobbantja a tüzet. ”
2009. szeptember 15., kedd
O(r)ffenzíva!
...amikor munkába jövetmenet a Carmina Burana magasságaitól és mélységeitől rezeg a karosszéria, akkor éppen ugyanúgy néznek rám a szomszéd kocsikból, mintha PostásJózsit üvöltetnék.
...pedig mennyire más dimenzió...
*Csétől kaptam...
...pedig mennyire más dimenzió...
*Csétől kaptam...
2009. szeptember 13., vasárnap
A Pingivel megmentett jószág
A befogadó felek Morzsinak hívják, mert konzervatívak... szerintem Dzsini (ezt valahogy a ránézve nem épp jellemző csini szindiből koholtam...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
bejegyzés
